A „fújós” filc igazán mókás eszköz: a speciális filctollat kihúzzuk a kupakként funkcionáló csőből, majd megfordítva azt visszahelyezzük a csőbe és a megfelelő végét szájba véve már fújhatjuk is a színes pigmentpermetet a papírra. Sablonokat használva éles körvonalú formákat, a távolsággal és a fújás erejével játszva eltérő árnyalatokat és átmeneteket hozhatunk létre. A különböző színrétegek egymással érintkezve és egymást fedve izgalmas színkombinációkat és váratlan színkeverékeket eredményeznek. Ennek a játékos alakításmódnak köszönhetőek a kiállításon látható munkák.
A fragmentált jelző a képi kompozíciókat felépítő töredékszerű formakarakterre utal. Néhol ténylegesen kivágott elemek kerülnek a felületre, mintegy fragmentumai egy nagyobb egésznek, hogy új egészet alkothassanak. Ahol pedig közvetlenül az alapra fújt foltok rétegződnek egymásra, ott szintén a részekből való építkezés a jellemző: a sablonnal való kitakarás révén mindig csak a le nem takart felület látszik, amire vagy amihez a következő letakarás révén kerül az újabb foltelem. Így igyekeznek megkeresni a maguk helyét a fújt formák – kapcsolatot kialakítva az alapfelülettel és kapcsolatot teremtve egymással.
